Igaz történet arról, hogy csodák ma is léteznek
2019. április 24. írta: syeszter

Igaz történet arról, hogy csodák ma is léteznek

baby-303068_640.jpgMegszületett! Él, köztünk van. Pedig az orvosom szerint meg sem foganhatott volna!

Október végén méhen kívüli terhesség miatt életmentő műtétem volt. Két órán múlt az életem. Végül az egyik petevezetékemet el kellett távolítani, mert a baba ott ágyazódott be, és szétroncsolta azt. Ennek következtében annak az esélye, hogy még egyszer gyermekem foganjon, 50 százalékkal lecsökkent. Tovább rontotta az esélyeket, hogy a méhen kívüli terhesség után megsokszorozódik annak a valószínűsége, hogy a következő terhesség is méhen kívül ágyazódik be. Ráadásul egy ilyen helyzetben az egyik petevezeték eltávolítása annyira megviseli egy nő szervezetét, hogy utána sokan soha többé nem fogannak meg. A statisztikák lehangolóak. Ha a statisztikákat nézzük, alig volt esélye annak, hogy valaha is újra életet adjak egy gyermeknek.  Ha még lehetett is valami távoli reményünk az újabb gyermekáldásra, a műtétet végző orvos azt mondta, hogy egy évig ne is próbálkozzak teherbe esni.

De Isten mást mondott! Mást tartogatott a mi számunkra!

A műtét után rettegtem. Megannyi megválaszolatlan kérdés cikázott át az agyamon! De nem volt kinek feltenni őket. Az orvosok álláspontját a lehetőségeimről, ismertem. A vágy a szívemben viszont mindennél erősebb volt: Szeretnék még egy kisbabát! De csak akkor, ha valaki, bárki garantálja, hogy jó helyre fog beágyazódni… Ezt azonban az orvosok nem tudják garantálni. Nincsen vizsgálat, nincsen semmiféle orvosi beavatkozás, amivel megelőzhető lenne a méhen kívüli terhesség. Valójában az okát sem ismerik, hogy miért téved el a megfogant kis élet az édesanyja testében.

Álmatlan éjszaka álmatlan éjszakát követett. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a lelkemben tomboló vihar nem hagy nyugtot, és felébreszt újra és újra, miközben ugyanazok a kérdések zsongják be a fejemet, és a válasz újra és újra elmarad, és a félelem egyre erősebben kerít a hatalmába, aminek a súlya alatt lassan összeroppanok.

Haragudtam Istenre. Miért engedte ezt megtörténni? Minden remény, minden elképzelés, ami a jövőnkről szövögetett álom volt, ott, a műtőasztalon ezernyi darabra tört! Szertefoszlott, és csak könnyek és a mardosó fájdalom maradt utána.

Aztán lassan változni kezdtek a dolgok. A 6 hetes kontrol után a nőgyógyászom mindent a legnagyobb rendben talált! Peteérés továbbra is van. Ő már azzal engedett el, ha egy év múlva sem leszek újra terhes, akkor csinálunk egy teljes körű kivizsgálást, és egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot a megmaradt petevezetékben. És persze, próbálkozzunk, de tudjuk, hogy csak minden második hónapban van esélye annak, hogy megfoganjon az új élet.

cemetery-883417_640.jpg

Teltek-múltak a napok. Elgyászoltuk, akit nem ismertünk. Mindenszentekkor gyertyát gyújtottunk a temetőben, és átjárta a lelkemet az elmúlás fájdalma. De közben Isten munkálkodott! Meglátatta velem, hogy ő milyen hatalmas Úr! Valóságossá vált számomra, hogy Isten valóban élet és halál URA. Míg az én életemet megmentette, a gyermekünk életéről más döntést hozott. Miután ezt megértettem, elkezdett újjáéledni bennem a remény! Ha Isten az Úr élet és halál felett, számára nem lehetetlen az sem, hogy újra élet induljon el bennem!

Elérkezett ádvent. A várakozás ideje. Számomra újfent új értelmet nyert a várakozás. Várni Istenre, az ő tervére, az új életre, és hinni, hogy Istennek hatalma van életre hívni bennem!  Azonban a félelem, attól, hogy ez az egész újra megtörténhet nem engedte fellélegezni a szívemet.

Kértem, sőt követeltem Istentől bizonyosságot! Kellett, hogy tudjam, hogy Isten megőriz attól, hogy még egyszer át kelljen mennem ezen!

A 2 éves kisfiam miatt már egy ideje nem tudtam részt venni a vasárnapi Istentiszteleteken. De Isten számára még ez sem volt akadály, hogy szólni tudjon hozzám! A férjem, miután hazajött, elmesélte miről prédikált aznap. És ott, akkor, abban a csendes beszélgetésben Isten megadta a választ a kérdésemre! Az ő számára nem lehetetlen, hogy gyermeket adjon nekünk, annak ellenére, hogy a körülmények földi értelemben egyértelműen azt támasztják alá, hogy ez lehetetlen! Ő minden földi lehetetlen felett ÚR! Az Ő számára nincsen lehetetlen! Aznap teljes békességgel, és a legnagyobb meggyőződéssel, amit csak Isten adhat meg egy összetört szívnek, azt tudtam mondani a férjemnek, hogy vágjunk bele! Adjuk meg az esélyt a születendő gyermekünknek arra, hogy megfoganjon, és Isten akaratából megszülethessen! Valami titokzatos csoda folytán, ott és akkor, nyoma veszett a félelmemnek…

Mikor december 31-én terhességi tesztet csináltam, a teszt pozitív lett! Amikor felhívtam az orvosomat telefonon, hogy megosszam vele a jó hírt, egy pillanatig nem jutott szóhoz a döbbenettől. A terhesgondozás 9 hónapja alatt nem múlt el egy találkozás sem úgy, hogy ne hangsúlyozta volna, hogy ez a baba orvosi szempontból nem létezhetne! És mindig hozzátette: Isten nagyon szeret benneteket! Problémamentes várandósság után a szülés is maga volt a csoda! A fájások megindulásától számítva kevesebb, mint 4 óra múlva a kezemben tarthattam a kisfiamat, Donát Benjamint! Aki valóban Istentől kapott ajándék!

Bátoríts ezzel a történettel másokat is! Oszd meg ismerőseiddel!

Szeretnél még hasonló cikkeket olvasni? Kattints és kövess a Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://noksikerrehangolva.blog.hu/api/trackback/id/tr1714784410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása